“Magyarországon kétféle webfejlesztőt fogsz találni, egyik, hogy közepesen drága szart, ez általában kis cég, három huszonéves faszi, akik nagyon menőnek tartott stílusban öltöznek, Macbook Proval, és soha sehol semmit nem tanultak a szakmáról, de gyerekkorukban fotósoppal játszottak.
A másik, a kurva drága szar, amelyik ráadásul még istentelenül beképzelt is, mert annyival okosabb az ügyfélnél, amennyit a Google segítségével elolvasott a hogy működik az Adwords című helpből illetve Jacob Nielsentől.
A szóhasználatukban mindenki kreatív igazgató, aki valaha tett már a gépére feltört fotósoppot, aki nem, és csak painttel nyomta, az csak dizájner. Programozó az, aki gyerekkorában átírta a Qbasiccel szállított Gorilla című játékot úgy, hogy a banán kurvanagyot robbanjon. Ennyi.
(Ez egyébként azért van, mert közepesnél használhatóbb informatikusból kurva keveset képeznek, aki meg ilyen, az a webfejlesztő-rabszolgaságnál sokkal jobban fizető melót kap, iparművészeti oktatás meg gyakorlatilag nincs. Webfejlesztőnek a hulladék megy.)
”
